Talán Te is azért vagy itt, mert szeretnéd abbahagyni a hormonális szerek használatát, talán azért, mert kíváncsi vagy hogyan működnek… Bármi célból is, ezen az oldalon leírom a különböző hormonális szerek hatásmechanizmusát, valamint mellékhatásait, kizárólag tudományos alapokon.
Én magam 14 évig szedtem egy hormonális készítményt, ami nagyon sok mellékhatást okozott. Szeretném, ha Neked már könnyebb lenne döntened, mellette vagy ellene.
Ebben a dokumentumban leírom pontosan hogyan működnek
Ebben a táblázatban pedig a különböző fogamzásgátlási módszerek hatékonyságát foglaltam össze
A szintetikus ösztradiol lehetéséges mellékhatásai:
“Az ösztrogének alkalmazására legtöbbször a gesztagénekkel kombinációban kerül sor, ezért mellékhatásaik szétválasztása nehézséget jelenthet. A leggyakrabban ilyenkor nem is az ösztrogének egyedi rizikóját, hanem az ösztrogén/gesztagén kombinációval kapcsolatos erre vonatkozó adatokat kell mérlegelni, mert , befolyásol(hat)ják egymás kívánatos vagy nemkívánatos hatásait. További megfontolást igényel az a körülmény, hogy az ösztrogének két gyakori alkalmazása (fogamzásgátlás, posztmenopauzális hormonpótlás) során eltérő összetételű és hatóanyag-mennyiségű (posztmenopauzális hormonpótlás esetén például kisebb ösztrogéntartalmú) készítményeket használunk, amelyek hatása két eltérő életkorú, általános egészségi állapotú (posztmenopauzális hormonpótlás esetén például idősebb, nagyobb általános rizikójú) populációcsoportot érint.
Ezek alapján nehéz pontosan meghatározni az ösztrogének mellékhatásait általában, sokkal inkább az egyes (ösztrogéneket is érintő) indikációk során használt hormonkombinációk mellékhatásairól lehet beszélni. A következőkben ezért megpróbáljuk az ösztrogének általános, potenciális veszélyeit röviden jellemezni, míg a konkrét indikációkra vonatkozó mellékhatásokra a későbbiekben visszatérünk.
Tumorkeltő hatás. Állatkísérleti adatok és a nagy dózisú ösztrogén-monoterápiával kapcsolatos tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy az ösztrogének különböző tumorok keletkezését indukálják, ami tulajdonképpen nem nagy meglepetés az ösztrogének sejtproliferatív hatásainak ismeretében. A kérdés tehát inkább úgy vetődik fel, hogy a kis dózisú, illetve a progeszteronnal kombinált ösztrogének mennyire veszélyesek ebben a tekintetben:
• Endometrium-carcinoma. Míg tartós ösztrogén-monoterápia esetén az endometrium-carcinoma rizikója egyértelműen növekszik (a kezelés tartósságától és a dózistól függően 2-15-szörös veszélyt mutattak ki a vizsgálatok), ha az ösztrogén mellé gesztagént is adunk, a rizikó drámaian csökken, sőt bizonyos korcsoportban, megfelelő dózis esetén akár a kontroll alá csökkenhet. Az endometrium esetében tehát a gesztagének ellensúlyozzák az ösztrogének carcinogen hatását.
• Emlőrák. A tartós ösztrogénterápia emlőrák esetében is fokozza a rizikót, a gesztagének ezt azonban nem védik ki, sőt egyes vizsgálatok szerint posztmenopauzális hormonpótlás esetén akár tovább is növelhetik annak a veszélyét. A vizsgálati eredmények azonban itt is ellentmondóak: egy nemrégiben lezárult vizsgálat nem mutatott ki összefüggést a kombinált ösztrogén-gesztagén oralis fogamzásgátlók használata és az emlőrák gyakorisága között.
• Egyéb tumorok. Felvetődött az ösztrogének hepaticus adenomát okozó hatása, amely ha fenn is áll, nem jelent komoly egészségkárosító veszélyt, mert az ilyen elváltozások benignusnak és reverzibilisnek bizonyultak. Kizárólag a dietilstilbösztrolra jellemző tumorkeltő hatás, hogy a terhesség alatt kezelt anyák leánygyermekeiben fokozza a vaginalis és cervicalis adenocarcinoma veszélyét.
A cardiovascularis rendszerre és a véralvadásra kifejtett hatások. Az ösztrogéneknek a cardiovascularis rendszerre és a véralvadásra kifejtett hatásait tekintve is ellentmondóak a vizsgálati eredmények. Amint ezt korábban jeleztük, az oralisan adott ösztrogének a lipidszintekben kedvező irányú változásokat okoznak, bár a trigliceridszintet enyhén emelik. Az már a kombinált készítményekkel kapcsolatos probléma, hogy a gesztagének e kedvező változások ellen hatnak. Míg a korai vizsgálatok arról számoltak be, hogy az ösztrogének nagy adagban vérnyomás-emelkedést okozhatnak, a jelenleg használatos adagban valószínűleg nincs jelentős hatásuk a vérnyomásra. Ugyanez a helyzet az ösztrogének oedemakészséget fokozó hatásával, bár ez a mai, kisebb hatóanyag-tartalmú készítményeknél is manifesztálódhat.
Az alvadási rendszer egyensúlyát egyértelműen felboríthatják az ösztrogének. Az oralisan alkalmazott ösztrogének fokozzák a vénás thrombosisok és a stroke veszélyét, míg egyéb cardiovascularis betegségeket illetően általában nem jelentenek fokozott veszélyt, illetve enyhén csökkenthetik a rizikót. E hatások jelentősége szintén attól függ, hogy milyen korú, milyen cardiovascularis állapotú nőt kezelünk ösztrogénnel, tartalmaz-e a készítmény gesztagént is, és milyen a szerek hatóanyagtartalma.
Hüvelyi vérzés. Posztmenopauzális korban levő nők hüvelyi vérzése aggasztó diagnosztikus jel lehet, hiszen az endometrium-carcinoma sokszor ezzel a tünettel jelentkezik. A posztmenopauzális hormonterápia mellékhatása is lehet a méhvérzés (napjainkban a posztmenopauzális vaginalis vérzés vezető oka a hormonterápia), amely viszont ezáltal diagnosztikus problémát okozhat, és egy fontos figyelmeztető jel elhanyagolásához vezethet. Ezért a posztmenopauzális hormonpótlást célszerű a lehető legkisebb ösztrogénmennyiséggel, a készítményt ciklikusan adagolva végezni, amely jellemző és megjósolható elvonási vérzést okoz. Minden szokatlan időpontban jelentkező vérzés fokozott figyelmet igényel. A fogamzásgátló terápia során kialakult esetleges vérzési rendellenességekért (például nem a várt időpontban jelentkező ún. áttörő vérzés) is terheli részfelelősség az ösztrogéneket.
Egyéb mellékhatások. Ösztrogénkezelés alatt kezdetben gyakran alakul ki hányinger és hányás, amelynek mértéke később általában csökken. Az emlő megnagyobbodása, fájdalmas feszülése is gyakori panasz.
Utaltunk rá korábban, hogy oralisan adott ösztrogének, a koleszterinürítésre kifejtett hatás következményeként, fokozhatják az epekőképződésre való hajlamot. Súlyos problémát jelenthet, hogy az ösztrogének egyes esetekben migrént provokálnak, fokozhatják a migrénes rohamok gyakoriságát. Emellett hyperpigmentatio, valamint endometriosis kiújulása és az azzal járó panaszok (például fájdalom) lehetnek kellemetlenek a készítményt szedő nő számára. Serdülőkorban az ösztrogének az epiphysisporcok záródásához, így a hossznövekedés leállásához vezetnek. Használatukat ezért ilyenkor kerülni kell!
Az ösztrogének a cukoranyagcserét – a ma használatos adagjukban – lényegesen nem befolyásolják, ami azonban nem jelenti azt, hogy diabeteses betegben alkalmazásuk ne igényelne fokozott körültekintést.
Az ösztrogének magzatra kifejtett hatását illetően a diethylstilbestrol súlyos mellékhatására már utaltunk, ennek a vegyületnek a használatát terhesség lehetősége esetén mindenképpen kerülni kell. A többi ösztrogén vegyületet illetően felvetődik az, hogy mind fiú, mind lánymagzat esetén genitalis fejlődési zavarok alakulhatnak ki, ezért terhesség alatt az ösztrogének alkalmazását általában célszerű kerülni. Vannak olyan elképzelések, amelyek a környezeti ösztrogénszenynyezést (lásd előbb) teszik felelőssé egyes magzati fejlődési anomáliákért. Arra utaló jel azonban nincs, hogy a kis hatóanyag-tartalmú fogamzásgátló készítmények, amennyiben mégis terhesség következik be, bármilyen károsító hatást fejtenének ki a magzatra.”
(Forrás: A farmakológia alapjai: Klára, Gyires, Zsuzsanna, Fürst (2011))
A szintetikus progeszteron lehetséges mellékhatásairól:
“Sok mellékhatás tekintetében nincs teljes konszenzus arról, hogy az pontosan a kombinált készítmény mely összetevőjének (és abból mely hatáskomponensnek) a számlájára írható. Ezért itt csak röviden teszünk említést azokról a potenciális problémákról, amelyeket többnyire a progeszteronnal vagy a szintetikus gesztagénekkel hoznak összefüggésbe, a részletekre a posztmenopauzális hormonterápia és a fogamzásgátlók mellékhatásainál térünk ki.
Tumorkeltő hatás (emlőrák). Tumorok keletkezésének a rizikóját illetően kettős a gesztagének hatása. Az endometrium-carcinoma kialakulását gátolják, olyannyira, hogy e tekintetben még az ösztrogének kedvezőtlen hatását is kivédik. Az emlőrákot illetően azonban maguk a gesztagének is az emlőrák fokozott kockázatával járnak (v.ö. sejtproliferatív hatásuk az emlőben). A posztmenopauzális hormonpótlással kapcsolatos vizsgálatok igazolni látszanak a fokozott emlőrákrizikót, míg az oralis fogamzásgátlók esetén nem mutattak ki összefüggést az ösztrogén-gesztagén kombináció használata és az emlőrák incidenciája között.
Egyéb mellékhatások. Amint arra már utaltunk, a gesztagének kedvezőtlen lipideltéréseket okozhatnak (amelyet felerősíthet az androgén hatáskomponens – különösen a HDL-szint csökkenhet hatásukra), és ronthatják a glukóztoleranciát (bár ez a hatás nem feltétlenül csoportspecifikus, szerről szerre változik és erősen dózisfüggő). Úgy tűnik, hogy a gesztagének emelhetik a vérnyomást. A 19-norszteroidok androgén/anabolikus aktivitásával hozható összefüggésbe, hogy testsúlygyarapodást, acnék megjelenését és fokozott szőrnövekedést okozhatnak. Megfigyeltek továbbá gesztagénadagolással összefüggésben fejfájást és hangulati zavarokat (például depresszió).
Amint ezt az ösztrogének esetében is jeleztük, az ösztrogén/gesztagén kombináció összetett mellékhatása a vérzéssel kapcsolatos problémák megjelenése (például reproduktív korban lévő nőknél a nem várt időpontban jelentkező ún. áttörő vérzések, posztmenopauzális korban a diagnosztikus nehézséget jelentő hüvelyi vérzések).
Terápiás indikációk
Oralis fogamzásgátlás és posztmenopauzális hormonterápia. Mindkét esetben a leggyakrabban ösztrogén-gesztagén kombinációt használunk, bár fogamzásgátló céllal esetenként a gesztagének monoterápiában is használhatók (elsősorban ha valamilyen okból az ösztrogének adása nemkívánatos/kontraindikált). E két terápiás alkalmazás esetén azonban más a gesztagén komponens szerepe: fogamzásgátlóként alapvető szerepe van a kívánt hatás kialakulásában, menopauza utáni hormonkezelésnél viszont elsősorban a mellékhatások kivédését célozza.
A szisztémás fogamzásgátlók gesztagén komponense lehet alevonorgestrel•, a desogestrel•, a gestoden•, anorgestimat•, a dienogest•, a chlormadinon•, a drospirenon•, illetve speciális esetekben a cyproterone acetat•. Transzdermálisan fogamzásgátló kombináció gesztagén komponense a norelgestromin•. Lokálisan, illetve sc. implantátumban alkalmazott fogamzásgátló az etonorgestrel•, monoterápiában használható szisztémás fogamzásgátlóként továbbá a medroxyprogesteron acetat•. A posztmenopauzális hormonterápia során a fogamzásgátlók között már említett medroxyprogesteron, levonorgestrel, és drospirenone mellett a dydrogesteron• és a norethisteron használatos.
Mindkét indikációval kapcsolatban a további tudnivalókat a későbbiekben, külön fejezetben részletezzük.
Az ösztrogén-gesztagén kombinációk egyéb indikációi. Primer hypogonadismus kezelése során – amint ezt azt ösztrogének indikációinál jeleztük – az első menstruáció megjelenésétől kezdve az ösztrogén mellé gesztagént is adunk. Azt is tárgyaltuk az ösztrogének indikációinál, hogy sor kerülhet ösztrogén-gesztagén kombinációk alkalmazására, illetve amennyiben valamilyen okból az ösztrogének kontraindikáltak, gesztagén-monoterápiára, dysfunctionalis vérzések, polymenorrhoea, premenstruális panaszok esetén. A felsorolt állapotokban jellemzően a posztmenopauzális hormonterápia során alkalmazott gesztagének jönnek szóba. A (fogamzásgátló) ösztrogén-gesztagén kombináció használható a menstruáció időpontjának az eltolására, például sportolók esetében.
Az antiandrogén hatáskomponensű gesztagének (elsősorban a cyproteron acetat, esetleg a chlormadinon acetat vagy a dienogest) használata, ösztrogénnel kombinálva, indokolt lehet nők virilisatiós jelenségeinek (például hirsutismus) kezelésére.
Szekunder amenorrhoea kezelésére is alkalmazhatunk gesztagént vagy ösztrogén-gesztagén kombinációt. Itt azonban fontos előzetesen a terhesség kizárása (két negatív teszt 8 nap különbséggel), és a kezelést a legutóbbi menstruáció után minimálisan 8 hét elteltével lehet csak elkezdeni. Terhesség alatt ugyanis – amennyiben lehetséges – kerülni kell hormonkészítmények adását.”
(Forrás: A farmakológia alapjai: Klára, Gyires, Zsuzsanna, Fürst (2011))
